2022 FEB

#2022 FEB 2019. szeptember 11-ét írtunk. A világnak az amerikai terrortámadás évfordulóját, nekem pedig egy új munkahely első napját jelentette. Mivel Zita nem volt elérhető, úgy döntöttem, hogy csak másnap kezdem a munkát, fel is hívtam az irodát, hogy ma mégse várjanak. Gondoltam elmegyek a büfébe és eszek valamit,

#2022 FEB - Ezzel nem értek egyet vagy legalábbis úgy vélem, hogy a túl nagy álmok, a túl távoli célok hajszolása vezet a semmibe. - mondtam, majd folytattam - Mindig is úgy gondoltam, hogy az ember bárkivé válhat, ha szisztematikusan, kitartóan, a célokat meghatározva - mint közelebbi, távoli és még távolabbi célok - cselekszik. Persze

#2022 FEB Másnap reggel 8 után ébredeztünk csak, időnként Zitára fordultam, hogy magamba szívhassam az illatát, erre ő meg énbelém bújt viszonzásul. - Elkésünk a munkából. - suttogtam Zita fülébe, akinek hirtelen el is akadt a lélegzete egy pár pillanatra. - Igen, tudom, de nem érdekel. - mondta széles mosollyal. - Ez nem igazság, hogy

#2022 FEB Reggel ötkor ébresztett a mobilom, Zita aludt, mondtam neki, hogy aludjon. Van még egy órája, hogy abban a másik valóságban éljen, én meg hazaszaladok, mielőtt bemennék a cégbe. Otthon letusoltam, leellenőriztem néhány dolgot a neten, főztem egy kávét, felöntöttem sok tejjel, hozzá egy kis süteményt harapva mondhatni, olyan

#2022 FEB A szombat és a vasárnap hátralévő része az egymásba bonyolódásról szólt, majd vasárnap délután hazavittem Zitát, elbúcsúzkodtunk, utána én is hazamentem. Ledobtam magam a fotelba, kezembe vettem a laptopom, legfőképpen, hogy megnézzem az íméljeimet. Semmi, semmi, semmi... és hoppá, válaszolt egy tervezőiroda, hiszen az egyik diplomámat egy főiskola

#2022 FEB Ez a péntek este még csak most kezdődött és annak ellenére, hogy a büfében sikerült beszerezni két üveg pezsgőt, nem lehetett előre látni mi is fog majd történni. Egyébként a büfés csaj nagyon rendes volt, mert ő intézte el, hogy legyen pezsgő, a szállítóval hozatott be, szóval le