Hétköznapok, életek 9.
Ez a péntek este még csak most kezdődött és annak ellenére, hogy a büfében sikerült beszerezni két üveg pezsgőt, nem lehetett előre látni mi is fog majd történni. Egyébként a büfés csaj nagyon rendes volt, mert ő intézte el, hogy legyen pezsgő, a szállítóval hozatott be, szóval le a kalappal előtte.
Eldöntöttük, hogy nem is megyünk haza, a fürdőnek szállodai része is volt, telt ház pedig nem igazán, úgyhogy könnyedén tudtunk szobát foglalni. Fel is vittük a cuccunkat, már csak a pezsgők miatt is, hiszen be kellett valahogy hűteni őket.
Amikor mindent a helyére raktunk, rájöttünk, hogy két fürdőruhás alak áll egy szállodai szobában. Olyan vágyak kezdtek a felszínre törni, hogy szinte látni lehetett a levegőben, de hirtelen megfogtam a kezét és kiosontunk a szobából.
- Laci, mit csinálsz, menjünk vissza. - kérlelt.
- Nem akarom, hogy később megbánd, nincs annál feledtetőbb érzés. - mondtam.
- Laci, vissza a szobába, és most! - húzott vissza magával. Ha nem velem történik, el sem hittem volna.
A fürdőruhák egy pillanat alatt voltak lent, megfordítottam Zitát, hogy háttal legyen nekem és előre nyúlva, majd oldalra és előre és hátra és fel a nyakra, az arcra, és le a combokra miközben kénytelen volt előre dőlni, de hirtelen fel majd határozottan megfordítottam. Ránéztem, ő pedig hátrafelé lépkedve húzott az ágy felé, végül hanyatt feküdt és magára húzott, miközben a combok a combok közé furakodtak mély, már-már feldolgozhatatlan bizsergés járt át.
Csend volt. Az ablakokon egyre erősebb fények szűrődtek be, kellemes puhaság vett körül és egy formás váll bontakozott ki a lepedő alól. Érdekes elgondolás volt lepedővel takarózni, nem tudom melyikünk ötlete volt.
Felültem az ágyon, már délelőtt tíz is elmúlt, úgy hintázott a fejem, hogy fognom kellett, nehogy leessen. A padlón párnák, takaró, egy üres pezsgős üveg az oldalán, fürdőruhák voltak szanaszéjjel.
- Hány óra van Lacikám? - szólalt meg egy hang mellettem.
- Tíz elmúlt. - mondtam.
Erre Zita is felült és rám nézett.
- Nem bántam meg. - mondta nevetve. - És azt sem fogom megbánni, amit mindjárt a fürdőben művelünk. - kacérkodott.
Erre rávetődtem. - Az anyukád úristenit, nem bírsz magaddal mi? - egyszerre csiklandoztam és, hogy bevalljam törekedtem, hogy még jobban izgalomba jöjjön.
Majd felkaptam és a fürdő előtt tettem csak le, megnyitottam a tust és olyan langyos-hűvös hőmérsékletre állt be. Aláhúztuk egymást, de hogy ki húzott kit, azt nem tudom. Különösen erotikus volt a meleg bőr, a hűvös víz és a forró vágyak keveréke. Újból egymásba bonyolódtunk. Még éppen délelőtt volt, amikor kopogtattak, a takarító volt, aki kissé zavarodott fejet vágott.
- Maradunk ma estére is? - kérdezte tőlem Zita.
De nem is várt választ, mert a telefonon szólt a recepciónak, hogy a takarítás jöhet fél óra múlva, és hogy vasárnap délig maradunk még. Minden rendben volt.
- Lemegyünk enni, szerintem már csak a büfébe érdemes, reggelit már úgysem kapunk az étteremben? - kérdeztem.
- Persze. - mondta.
- Öltöztesselek fel? - kérdeztem, mert láttam, hogy vár valamit.
- Megtennéd? - kacérkodott.
- Enni kellene, mert Laci bácsinak kifogytak a tartalékai… - nevettem vele együtt.
- De azért, jó lenne ha felöltöztetnél. - mondta vágyakozva.
Erőt kellett magamon venni, pedig már nem volt, hogy szépen ráadjam a fürdőruha melltartót, a bugyi pedig komoly kihívást jelentett, de sikerült, majd úgy voltam vele, hogy nem árt valamit nekem is felvennem. Kéz a kézben, boldogsággal, vágyakkal a szemeinkben már vártuk, hogy együnk valamit a büfében.
A büfében sokan voltak, mint ahogy a medencékben is szaporodott a tömeg. A büfés csaj viszont a tegnapi volt, és ránk nézve elismerően pislogott. Kértünk palacsintát is meg tonikot is, meg még egy csomó dolgot, egy dologra törekedtünk, hogy azért nagyon ne sikerüljön összeenni mindent. Miután végeztünk, kerestünk egy nyugágyat és ejtőztünk, hogy a testünk megkapja az energiát.
- Én sem bántam meg. - fordultam Zitához.
- Mit nem bántál meg? - kérdezett vissza.
- Hát, hogy lejöttünk kajálni... - vigyorogtam és mosolyogtam egyszerre.
- Kell majd a kalória, ne aggódj, mert minél jobban kívánlak, annál éhesebb vagyok… - nevetett.
A nevetés mellé viccből toltam egy amolyan fancsali képet és az imádkozó sáskák élete jutott eszembe, ahol a nőstény, az aktus után felfalja a hímet.
- Te ismered az imádkozó sáskák nemi életét? - néztem rá.
- Nem ismerem, de ne aggódj, a fejed megmarad. - nevettünk mindketten, ő őszintén, én pedig bizakodóan...
