Kornél Lajtár

#2026 OCT Eredetileg úgy volt, hogy én és Zita kigyalogolunk a várva várt vendégeink elé a dűlőúton, de a sztori hamarabb látszott elindulni, mint, hogy Zita is csinosba vágja magát… habár, aki csinos, az mindenhogy az… Na mindegy… Ha nem hallottam volna az ajtócsapódásokat igencsak meglepődtem volna a kertkapu előtt

#2026 OCT Dél körül Balázsék elmentek, még ebédre sem maradtak. Délelőtt inkább csak az ökörködés ment, nem sok előrelépés történt az esküvő dolgaiban. A női szekció, - azaz Zoé és Zita -, viszont ismét fennhangon konstatálta, hogy a fiúkat nem érdeklik az igazán komoly dolgok, vagyis a nők nyugodtságának és kielégítettségének biztosítása.

#2026 OCT A nap további része folytatódhatott volna például eseménytelenül vagy vegyes érzelmekkel átszőtten, sőt akár a köntös levarázslásával is, ha nem toppantak volna be Balázsék, Zoéval egy üveg bor társaságában. Miután mind üdvözöltük egymást, puszi, meg kézfogás meg ilyesmik, Balázs végignézett az anyján. - Mi ez a köntös? Ez valami

#2026 OCT - Laci!? Merre vagy? – szólt ki a kert irányába Zita. Én, éppen egy őzlábgombát nézegettem, meg persze próbáltam a legjobb szögben le is fotózni a természet aktuális csodáját. - Itt vagyok! Mármint itt a legnagyobb nyárfa mellett! – válaszoltam vissza a verandán fürkésző tekintettel a kert irányába néző Zitának. - Gyere, gyere,

#2026 OCT A történeten eltelt 7 év, és így számmal leírva már-már színtiszta döbbenet lesz úrrá az emberen. A 2019-es év őszén Zita és Laci elindultak egy új és közös úton, hátrahagyták a várost, ahol addig éltek és a megyét, ahol mindketten meglátták a napvilágot. Tudták, hogy a