Kornél Lajtár

#2022 FEB Elkészült a kávé. - Nem kérek az igazán különleges feketédből Laci, még várok a doppingokkal, nehogy valami baj legyen. - mondta. - Jó, persze, mondjuk én is végig gondolhattam volna, hogy mi az ami praktikus ebben az esetben. - Hagyd a fenébe… - mondta legyintése közben Zita. - Utazzunk el, hagyjuk magunk mögött a

#2022 FEB Érdekes film volt, tele vicces jelenettel. Olyannal, amin nevetni képtelenség, inkább a döbbenet ül ki az ember arcára, legalábbis először, én kimondottan szomorú leszek tőle. Már jócskán este volt, így a lefekvéshez készültem. De egyszer csak csengett a mobilom és a legbelül már várt hívás volt, Klaudia, Zsolt

#2022 FEB Végül abban maradtam magammal, hogy ez akkor sem lenne vonzó számomra, ha nem lenne társam. Én nem szeretem, ha egy nő rám akaszkodik, mert a nőben legyen tartás, nem neki kell udvarolnia. Mondjuk azt is kénytelen voltam elfogadni, hogy sajnos elég töketlenek tudnak lenni a mai férfiak. Egyébként

#2022 FEB Zsoltot végül kivitték a kórteremből, amit már éppen javasolni akartam. További rendőrök érkeztek, nagy volt a nyüzsgés a kórtermen kívül. Egy idő után ketten maradtunk. - Köszönöm. - mondta Zita. - Nincs mit, ez természetes. - mondtam kimérten és megkönnyebbülten. - Te jól vagy? Szólj ha valami nincs rendben? - aggódással keveredett a kérdésem.

#2022 FEB - Tudom, hogy mindig bejöttél hozzám, mondták a nővérek és egyébként ne haragudj rám. - mondta Zita. - Nem vagyok haragudós. - mosolyogtam vissza. - De kellene haragudnom valamiért? - kérdeztem. - Nem kellett volna Zsolttal találkoznom. Lehet, hogy nem tudod, de ő nem csak egy kis főnök, de a cég egyik tulajdonosa is. Miután

#2022 FEB A szomorúságomban oldott jókora tehetetlenséggel indult a csütörtöki napom. Folyamatosan éreztem egy csomót a torkomban, nyelni is alig bírtam, pedig kellett volna reggeliznem is. Aztán végül úgy döntöttem, hogy inkább indulok dolgozni, majd útközben megállok egy boltnál és veszek pár kiflit meg valamit hozzá. Miután beértem az irodába,