Hétköznapok, életek 18.
Végül abban maradtam magammal, hogy ez akkor sem lenne vonzó számomra, ha nem lenne társam. Én nem szeretem, ha egy nő rám akaszkodik, mert a nőben legyen tartás, nem neki kell udvarolnia.
Mondjuk azt is kénytelen voltam elfogadni, hogy sajnos elég töketlenek tudnak lenni a mai férfiak. Egyébként nagy a száj, de ha olyan helyzetbe kerülnek, amikor lépni kell egy akció irányába, szinte elnémulnak.
Én sosem értettem ezt, hogy most félnek a visszautasítástól vagy mi? Nagyanyám arra tanított, hogy szóból értünk, és neked fiam az a dolgod, hogy mondjad vagy kérdezd. Az első tíz másodperc, ami fura vagy esetleg kínos, de lesz válasz és vagy jobbra vagy balra tovább. Meg aztán dilemmáztam még, hogy én odamenjek egy idegenhez, akit még nem is láttam talán, vagy csak az interneten, na az szóval elég abszurd, hiszen csak kellene valami szimpátia is vagy nem?
Közben megcsörrent a mobilom. Zita volt az, végre egy kellemes hang, aznap már csak arra tudtam gondolni. Beszéltünk pár percet, minden rendben volt, így később nyugodt lelkivilággal mélyedhettem bele egy társasház adataiba.
Alapvetően lassan telt el a munkaidő, miután végeztem, összeszedtem a dolgaim és bementem Zitához a kórházba, aki az ágy szélén ült.
- Szia! Hogy van ma az én Csipkerózsikám? - érdeklődtem.
Mosolygott, majd megöleltük egymást, aztán megszorította a kezem.
- Jól vagyok, határozottan. - mondta.
- Az nagyon jó. Te vagy az életem egyetlen értelme, nekem csak te számítasz. - mondtam, közben Zita arcán könnycseppek gurultak végig.
- Nekem meg te. - mondta.
Miután az érzelmek egy megkönnyebbülésszerű érzésbe változtak, és a gombóc is eltűnt a torkunkból arról beszélgettünk, hogy kinek, hogy telt a napja.
- Képzeld, pár nap múlva hazaengednek, elméletileg. Minden rendben van, azt mondják, ezért semmi okuk, hogy bent tartsanak. - ujjongott, de amolyan óvatos módon.
- Hú, az szuper, akkor hozzám költözöl ugye? Veszek ki valamennyi szabadságot, hogy tudjalak ápolni meg minden. - mondtam nagy örömmel.
- Persze Lacikám, hallgatok rád, jól esik, hogy így vigyázol rám. - mosolygott közben. - Bent az irodában minden oké? - kérdezte.
- Hát vannak fura dolgok… - mondtam.
- És azok jók vagy nem annyira? - kérdezett vissza.
- Ma reggel beértem a cégbe és nagy ováció fogadott. Mert kiderült, hogy kikerült a netre a nővér videója, ahogy hatástalanítom Zsoltot és úgy nézett ki mindenkinek tetszett. De aztán két nő, az egyik egy tervező, a másik pedig a munkaügyről ajánlatot tett, vagy valami affélét. - mondtam és még akkor is kiült az arcomra egy kis értetlenség.
Zita szemei tágra nyíltak. - És hogyan oldottad meg a helyzetet? - kérdezte.
- Hát mivel ketten voltak, az egyik lesz a délelőtti, a másik pedig a délutáni szeretőm. - mondtam vigyorogva.
- Na, persze… - nevetett vissza Zita. - Kitaláltad az egészet, hogy engem szórakoztass. - mondta majd legyintett.
- Hát jó, tényleg beajánlkoztak, de elutasítottam őket, hiszen tudom mit és kit akarok. - mondtam.
- Vigyázz velük, mert egy elutasított nő veszélyes minden szinten. - mondta úgy, mint akinek vannak tapasztalatai.
A nap további részében kötetlenül beszélgettünk, időnként egy kis simogatást és cirógatást is beiktattunk. A nővér szakított meg minket, hogy ideje lenne mennem, így egy kis búcsúzás után léptem haza.
Otthon el kellett mosogatnom, ezért, hogy oldjam a feszültséget bontottam egy alkoholmentes sört és kapcsoltam tévét. Alapban nem szeretem a szeszt, mert tompítja az agyam. Azt vettem észre magamon, hogy nem a szesz miatt iszok sört, hanem a szertartás miatt. Így az alkoholmentes sör mellett döntöttem, a hatás teljesen ugyanaz, szóval, aki a szertartás miatt sörözik, annak nyugodt szívvel ajánlom a mentes verziókat.
Miután végeztem leültem a fotelba és kapcsolgattam a tévét. Enni nem volt kedvem és talán éhes sem voltam. Az egyik csatornán egy kedvenc filmem ment, az Idiocracy. A filmet 2006-ban mutatták be és egy víziót, az emberiség egy lehetséges jövőjét mutatja be, a szokásos görbetükrös módon. Az emberek folyamatosan butulnak és még a legokosabb ember sem éri el egy mai hétköznapi, átlagos ember szellemi színvonalát. Mindent elborít a szemét, az élelmiszerek nagy részét pedig szintetikusan állítják elő. Mindent az elemi szükségletek vezérelnek és már talán nyomokban sem fedezhető fel olyan tulajdonság, ami az embert, emberré tenné...
