Hétköznapok, életek 8.
- Úgy ennék palacsintát, fahéjasat! - lelkendezett Zita. Nem is sejtette, hogy nekem is a fahéjas a kedvencem.
- Három jöhet, vagy több? - kérdeztem maximálisan elfogadóan.
- Három elég lesz Lacikám. - hajolt közelebb.
Bólintottam és a büfés hölgyet megkértem, hogy készítsen hat fahéjas palacsintát.
- Mit iszol? - tettem fel a következő kérdést. - Habár ha rám hallgatsz, akkor fahéjas palacsintához a legjobb választás a tonik. - mint egy szakértő úgy adtam elő.
- Rendben, bízok benned. -mondta, majd leült egy asztalhoz én pedig röviddel utána szervíroztam is a vacsorát. - Nem tudtam, hogy te is szereted a fahéjasat. - mondta két falat közben.
- Láthatod, hogy az élet csupa meglepetés. - mosolyogtam vissza.
A vállam felett átnézve, mintha valami zavarót vett volna észre, de szinte abban a pillanatban ki is derült.
- A sofőr úr mit keres itt? - szólított meg valaki a hátam mögül.
Amikor odafordultam, láttam, hogy Zita férje meg a babája a cégtől, na ezek tényleg hiányoztak nekünk, mint mókusnak az erdőtűz. Meg, jaj ez a „sofőr úr” duma, ez a lesajnálós, cinikusan szemét szöveg marhára nem hiányzott.
- Zsolt, örülök, hogy látlak. - hazudtam akkorát, amekkorát hirtelen kiadott az agyam.
- Ti nem ismeritek még egymást, igaz? Ő Klaudia, a barátnőm. - mondta.
Erre Klaudia felcsattant, hogy: - Hamarosan feleség leszek, Zsolt azt ígérte, hogy elvesz feleségül, csak el kell válnia még ettől a…
- Na, jó fejezzük be az ismerkedést, menjetek érezzétek jól magatokat. - vágtam közbe, fél szemmel láttam, hogy Zitának is tetszik, ahogy kezelni próbálom a helyzetet.
- Vigyázz vele, - mutatott Zitára a férj, - nem az aminek mutatja magát. - majd rám kacsintott és elsétáltak.
- Még jó, hogy Klaudia, az aminek látszik… - mondtam félhangosan, amire Zita óvatosan bólogatott. - Na kihűlt a palacsintám, kérek még párat, te kérsz még, egyél, mert ki nem állhatom a vékony nőket. - mondtam nevetve.
Mondta, hogy jó, ezért kértem még hatot, ráadásul ki is hozza a büfés csaj, azt ígérte, ezért mondtam neki, hogy kilencet fizetek, egyen ő is hármat, nem tiltakozott. Mindenki boldog volt, ez volt a legfontosabb. Visszaültem az asztalhoz és néztem Zitát, aki engem bámult.
- Szóval Zita, ha nem vagy gyilkos és nem vagy férfi, akkor engem igazából más nem érdekel. - mondtam mosolyogva.
- Nem vagyok egyik sem. - mondta, majd lehajtotta a fejét.
Átültem mellé és megöleltem.
- Hagyd a fenébe őket, láthatod, hogy az eszéért nem fogják elrabolni Klaudiát, Zsolt pedig egy igazi gyökér, pár éve ismerem, azóta biztosan ilyen. - nyugtattam.
Miután megettünk és ittunk mindent, és a büfés csajszi is szélesre húzott szájjal mosolygott ránk, eldöntöttük, hogy keresünk valami nyugágyat, kicsit ülepíteni a kaját. Utána viszont elmegyünk úszunk egyet. Egy félreeső helyen találtunk egy csomó ágyat, én az egyikre, ő pedig a másikra feküdt.
- Lacikám. - szólalt meg kis idő múlva. - Eléggé felzaklatott ez a találkozó, nem tudom megmondani, mit is érzek pontosan, de próbálom kideríteni. - mondta és tényleg feszültnek is tűnt.
- Zsolt a látottak és hallottak módján próbál visszavágni neked, próbál lejáratni előttem és nyilván mindenki más előtt is. Gondolom, hogy majd nekem is kitalál valamit a cégnél, amivel szívathat, de inkább felmondok, mint hogy ebben a sárdobálásban én is nyakig saras legyek. - mondtam, majd folytattam. - Már rég nincs kedvem ehhez a sofőr melóhoz, egy ideje keresgélem, hogy hova mehetnék vagy, hogy mit csinálhatnék. Szóval, Zsolt nem tudja, hogy ha bekavar, felmondok, ha kirúg, akkor pedig igazából csak szívességet tesz. - mondtam ecsetelve az eshetőségeket.
- Értem, Laci, én nem szeretném, ha bármit is befolyásolnának a körülményeink, ami kettőnk között elkezdett kialakulni. - mondta könnyes szemmel.
- Jaj, te, ne aggódj, nem ezek a nagy dolgok, az életben. - fordultam oda hozzá és adtam egy puszit a vállára. - Gyere, ússzunk egyet, vagy menjünk a bubisba vagy szaunázzunk egyet, amihez kedved lenne. - próbáltam kirángatni a nihilből.
- Gyerünk a bubisba, és zárjuk ki a külvilágot. - mondta mosolygósan.
Felsegítettem az ágyról és a bubis felé vettük az irányt. Már hat óra után voltunk, a nép is csak fogyatkozott, ez mindenképpen kedvezett szerelmünk szárnybontogatásában. Beültünk a meleg vízbe, a sok buborék és a víz csobogó hangja is azt akarta, hogy újból egymásra találjunk.
Zita félrefordította a fejét, hogy végig szimatolhassam a nyakát, majd a fülét, időnként felhúzta a vállát, mint akinek ez már túl jó, de végül gyorsan odafordult és nem vad, de szenvedélyes csókolózásba vitt. Az ajkai olyan bársonyosak voltak, hogy, rá is kellett jönnöm, hogy a bársony szó nem adja át igazából az ajkak puhaságát, melegségét.
Így teltek a percek vagy ki tudja mennyi idő is, de nagyon jól esett és tudtuk, hogy a kapcsolatunknak van jövője. A csókok után egymás felé fordulva néztük egymást, azok a szemek, istenem, mintha az egész világot láttam volna benne. A fürdő tízkor zárt, rengeteg idő volt, hogy mélyítsük a kapcsolatunkat.
- Van kedved borozni? - kérdezte.
- Akkor taxizzunk haza, azt mondod? - kérdeztem vissza.
- Bármi lehet, gyere. - húzott magával a büfé irányába...
Én pedig csak engedelmeskedni tudtam.
