Hétköznapok, életek 6.
Gyorsan kész volt a lakás egyetlen egyszemélyes ágya, egy kiadós, kiütős, zuhanós-pörgős lefekvéshez. Ő is szétdobta a franciaágyat, majd a lefekvéshez néhány ruhadarabtól megszabadította magát. Közben erőt vettem magamon és odalépve hozzá.
- Megölelhetlek? - kérdeztem, karjaimat felé nyújtva azonnal összesimultunk.
Nagyon jól esett a közelsége, magányom szinte sikítva menekült szívemből, az illata is húzott magával, éreztem, ahogyan eggyé válunk. Rég volt, amikor ilyet minden nap átélhettem, nem gondoltam volna, hogy bárki képes lehet még feltörni a jeget legbelül, mélyen. Bármennyire is jól esett az ölelés, fárasztó napon voltam túl, de azért egy kölcsönös puszi még adott egy villanást az estének.
Néhány órával később, egy gyengéd kéz simogatására ébredtem. Kedvesen mosolyogva ült az ágyam szélén és csak néztük egymást. Odahúztam magamhoz, mert újból érezni akartam a közelségét. Jó lett volna, ha az idő, akkor és ott megáll. De, az, úgy túl szép is lett volna. Kis idő múlva kibújt az ölelésemből.
- Gyere, kész a kávé, ahogy szereted, kávézzunk egyet. - mondta, én pedig magamra kaptam a ruhámat és kimentünk a konyhába.
- El sem hiszem, hogy velem történik ilyesmi. - váltak hangokká gondolataim.
- Mire gondolsz Lacikám? - kérdezte.
- Tudod, miért pont én, hiszen nem vagyok egy Adonisz vagy valamelyik Reynolds vagy mittudomén? Jó, mondjuk, pocakom, szőrös hátam sincs, hajam is van, legalábbis még, egyelőre. - a szövegem végére már majdnem nevetgéltem.
- Hát, mert csak, tetszettél, úgy alapban. - válaszolta.
- Nekem is tetszel, nagyon szimpatizálok magácskával. - mondtam. Húztam egy kicsit a lelki világát.
- Jaj, Laci hagyd már ezt a régi magácskázós stílust, még a hátam is borsódzik. - nevetett hozzá, de tudtam, hogy a további magácskázásoknak lőttek, hiszen, ez amolyan udvarias kérésféle volt.
- Rendben, persze, csak én ilyen vagyok, aki mindig produkálja magát, hogy a másik jól szórakozzon. - mondtam.
- Tudom Laci, ez is egy jó tulajdonságod, de kérlek, ne helyezd magad mindig hátrébb a megérdemeltnél. - mosolygott hozzá, és úristen, gondoltam, ez a nő belém lát.
- Próbálkozom. - mondtam, majd próbáltam terelni a témát. - Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de valahogy úgy érzékelem, hogy nehéz manapság a negyvenes nőknek párt találniuk. - dobtam fel egy olyan kérdést, amiben én is érdekelt lettem.
- Én nem érzékelem, hiszen megtaláltalak. - mondta kacér arckifejezés közben.
- Na jó, látom, hülye kérdés volt... - vonakodtam.
- Nem volt az, hiszen az alaphelyzet, a negyvenes éveiben járó nő helyzete, valóban embertelen, de majd elmondom, hogy mi az én véleményem. Sajnos mennünk kell, és azt javasolnám, hogy külön menjünk be a céghez, mert tudod, ismered már az embereket, igaz? - mondta.
- Persze, én is úgy gondoltam. - mondtam helyeslően.
Elindultunk a céghez, majd kis idő múlva elbúcsúzkodtunk, valamint megbeszéltük, hogy munka után átmegyünk a másik városba, megnézzük a gyógyfürdőt.
Bent a cégnél egyszer futottunk össze, még reggel, mert egész nap fuvarban voltam. Az utakon megszokott dilettáns sofőrök vezetési stílusától egy picit sem akadtam ki, viszonylag gyorsan le is tudtam minden rakományt, így mehettem haza, hogy később felvegyem Zitát, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk.
Még fél öt sem volt, amikor megérkeztem a lakása elé, felhívtam és érdeklődtem, tud-e jönni, mert megérkeztem. Pár perc múlva meg is érkezett. Kiszálltam és kinyitottam az ajtót neki.
- Hú, azta, te egy igazi úriember vagy. - szinte ámulatba esett.
- Tudod, egy férfi két esetben nyit kocsiajtót egy nőnek, ha új a kocsi, vagy ha új a nő. - kikerekedett a szeme. - Meg persze ha én a Laci vagyok, aki vagyok. - szellemeskedtem.
- Aham, látom ma különösen jókedvű vagy, mellesleg megjegyezném, hogy ez így nem két, hanem három eset volt. - kuncogott.
Közben elindultunk, zenét nem kapcsoltam, mert egy minden zenénél kedvesebb hangot akartam hallgatni, Zita szavait.
