Hétköznapok, életek 1.
Zita 42 éves, van egy férje, mondjuk nem az egyen van a hangsúly, mert kettő egyszerre úgy sem lehetne, hanem hogy van és férjezett. Van egy fia is, aki tiszta apja, néha azt szokta mondani, hogy szülhette volna az is. Semmi nincs benne belőle, ez néha elszomorítja, erre még rá is tesz a férje dumája, hogy a rossz tulajdonságait a kölök az anyjától örökölte.
Ezt a kedves férj, amikor bejön ide a melóhelyre valamiért mindig szereti is hangoztatni. Ilyen esetekben Zita biztos szokott gondolni ezt meg azt, mert ki nem, meg látszódik is rajta, de a házasság ilyen, ahogy szokta mondani, meg azt is, hogy máshol sem jobb csak másabb, legalábbis reméli.
Ennél, az egyébként nagy forgalmú cégnél titkárnő, ügyintéző, amolyan hangulatfelelős. Tökéletesen sminkel, plusz vonzza a kibuggyanó női bájai a férfiszemeket, a tűsarkújában lejtett riszája kísérteties csendet húz maga után. Én sem tudok megszólalni. Jól eshet neki ez a néma szexizmus, mert otthon tuti, hogy semmit nem kap, mivel a férjének Zsoltinak van egy szexéhes babája.
Szerencsétlen nő, semmit nem sejt, gondolom én... Mindenesetre én bonyolódnék vele, de Zitán látszódik, hogy házas ember, van tartása, nem bocsátkozna munkahelyi flörtbe, pedig ha tudná, hogy a férje másért van oda, az talán az én malmomra hajtaná a vizet. Odaadta annak a majom férjének a fiatalságát, ő pedig ki sem tudta vagy akarta használni, ez az én véleményem. Na nem tudni...
Most viszont oda kell mennem hozzá, mert kell néhány információ. Sofőr vagyok itt a cégnél, látszódik is, hogy mennyien lesajnálnak, mint egy hülye gyerekre, úgy néznek. Ha sofőr valaki, akkor az csak buta ember lehet? Ekkora hülyeséget...Ez már nem a szoci rendszer...
Na mindegy. Csak a háeres tudja, hogy két diplomám is van, meg persze atól-zéig járművezetői engedélyem. Ezért kellettem ide, hogy vezessek, közben pedig én vagyok valószínűleg a legiskolázottabb... Ilyen világ van, de a lényeg, hogy van munkám.
-Zita! Jó reggelt! Ki kell vinnem a kádakat ma arra a problémás helyre? Sikerült -e lebeszélnie a megrendelőkkel? -a szokásos módon kérdeztem, pedig tudtam volna másképpen is, hiszen tetszik ez a nő, meg egyedülálló is vagyok, vagyis jobban mondva özvegy, sajnos, de az egy másik történet.
- Jó reggelt Laci! Jöjjön igyon egy kávét! - mondta, közben terelt a kezével az ebédlő irányába.
De szép kezei vannak, hirtelen ahogy előttem termett az egyik, hát máris jobb napom van. Pár pillanattal később már zörgött a kávégép és álltunk egymás mellett támasztva egy picit a pultot is a hátunk mögött.
- Két cukor, tejszín, igaz? - kérdezte.
- Igen, köszönöm, de honnan tudja hogy iszom? - kérdeztem vissza.
- Figyelem már egy ideje... - mondta halvány mosollyal a szeme sarkában.
- Értem... hmm... és ez jót jelent vagy sem? - kérdeztem vissza.
Felnevetett, ilyennek még sohasem láttam. Hogy milyen gyönyörű ez a nő, szabályosan mintha fényben lenne…
- Laci, menj már arrébb egy picit, mert pont idesüt a Nap meg persze remélem nem gond, ha tegeződünk…
- Ja, igen persze, nem gond, meg minden… - ugrottam arrébb, mint kutya a csontra, a kávémat is sikerült kiöntenem. Zita közben felnevetett…
- Na jó Laci, ki kell vinned a kádakat ma, délután 3-ig otthon vannak az ügyfelek, várnak. Estefele, mondjuk 6 körül lenne kedved meginni egy kávét velem valahol, szeretnék veled beszélni. Nem gond? - kérdezett.
- Persze, rendben, hat órakor találkozzunk a főtéren... - ujjongtam magamban, ebből még akármi is lehet…
- Oké, Laci, akkor később folytatjuk... - azzal mosolyogva magamra hagyott.
Álldogáltam még egy darabig, munkaidőben az a legjobb, és az üres kávés poharamat markolva örültem, hogy este újból láthatom ezt a tüneményt….
