Science

A mesterséges intelligenciát évekig a termelőeszközök utolsó szintjeként kínálták, egy láthatatlan segítőként, amely felszabadítja az embereket, hogy „értelmesebb” munkára koncentrálhassanak. De mivel a mesterséges intelligencia mára széles körben elterjedt, a kérdés elkerülhetetlenné vált: vajon mi történik, ha a szoftver valóban elég jó ahhoz, hogy elvegye a munkánkat? És mi lesz

Példátlan időket élünk: soha nem volt ekkora a globális népesség, ennyire magas az átlagéletkor és ilyen gyors a kommunikáció. A látványos fejlődés új fejezeteként jelent meg a mesterséges intelligencia (MI) terjedése az élet szinte minden területén. Milyen új, a hétköznapi ember által is használható MI-eszközökről beszélhetünk? Cikksorozatunk harmadik része. A

Régen valószínűtlennek tűnt az olyan mesterséges intelligencia (MI) megalkotása, amely emberként tud gondolkozni, vagy akár jobban is teljesíteni akkor, amikor egymás megértése a cél, a jövő azonban megérkezni látszik a jelenbe. Cikksorozatunk második része. 2025-ben már kutatólaboratóriumok tucatjai dolgoztak azon, hogy mindezen képességek valósággá váljanak. Talán nem is meglepő, hogy

Nagy utat tettek meg a fejlesztők az elmúlt évtizedekben, ahogyan egyre jobban tökéletesítették a mesterséges intelligenciát (MI). 2026-ban az MI már nem csak fejlesztés alatt áll, hanem – többek között az automatizált tanulás révén – részben saját magát is fejleszti. A múlt század végén nemcsak a mesterséges intelligenciában, hanem általánosságban a számítástechnikában

A szuperfelbontású fénymikroszkópos technikák forradalmat hoznak a kutatásokban. A 17. századi holland zoológus, a mikroszkóp feltalálójaként ismert Antonie van Leeuwenhoek volt az első, aki hivatalosan leírta a vörösvértesteket és a spermiumokat az emberi szövetekben, és megfigyelte az „állatkákat” – baktériumokat és protisztákat – egy tó vizében. Eszközét egyre erősebb fénymikroszkópok követték, melyek