A vándormadarak madárinfluenzát terjesztenek a jegesmedvék körében
Egy új tanulmány szerint az Északi-sarkvidéken szaporodó vándormadarak madárinfluenzát terjesztenek a kelet-grönlandi jegesmedvék körében. Az a tény, hogy a közelmúltban vadon élő arktiszi emlősökben is kimutatták a madárinfluenzát – miközben ezen állatok az őslakos népek számára táplálkozási és kulturális szempontból is fontosak –, nyomatékosan rámutat arra, hogy az arktiszi ökoszisztémákban elengedhetetlen a járványügyi megfigyelés.
A jegesmedvék (Ursus maritimus) az arktikus régió csúcsragadozói, amelyek – a tengeri és a szárazföldi ökoszisztémák határán betöltött ökológiai szerepükből fakadóan – egyre súlyosabb kihívásokkal néznek szembe.
Az Északi-sarkvidék a bolygó más részeihez képest gyorsabban melegszik – a nyugati sarkvidéki régióban például a globális átlagnál négyszer gyorsabb a felmelegedés üteme.
Ennek következtében a veszélyeztetett jegesmedvék – amelyek a zsugorodó tengeri jégen vadásznak – kénytelenek máshol élelem után nézni. Ez valószínűleg növeli annak valószínűségét, hogy kapcsolatba kerülnek a magas patogenitású madárinfluenzával (HPAI).
„A klímaváltozás hatására a jegesmedvék étrendje is megváltozik; valószínűleg olyan új kórokozókkal kerülnek kapcsolatba a szárazföldön, amelyekkel szemben korábban nem volt védettségük, hiszen életmódjukat eredetileg a jéghez való szoros alkalmazkodás határozta meg”
– magyarázza Kayla Buhler, a Cornell Egyetem Állatorvostudományi Karán működő K. Lisa Yang Vadvédelmi Egészségügyi Központ (K. Lisa Yang Center for Wildlife Health) posztdoktori kutatója.
Számos madárfaj vándorol észak felé – a kelet-atlanti és az észak-amerikai atlanti vonulási útvonalakon keresztül –, hogy az Északi-sarkvidéken és Grönlandon költsön.
Ezek a madarak hatalmas kolóniákba tömörülnek, ami ideális környezetet teremt a vírusok keveredéséhez és továbbterjedéséhez. A csoportba számos olyan partimadár-, lúd- és récefaj tartozik, amelyek a magas patogenitású madárinfluenza (HPAI) fő hordozói.
„Fontos nyomon követnünk, milyen új kórokozók jelennek meg a jegesmedvék körében, mivel nem tudjuk, milyen hatással lesznek rájuk” – mondta Buhler, majd hangsúlyozta: „Ahogy az állományok egyre nagyobb stressznek vannak kitéve, a betegségek és kórokozók kritikus tényezővé válhatnak a természetvédelmi erőfeszítésekben.”
A jegesmedvék körében tapasztalt magas kitettség további kérdéseket vet fel: vajon a Grönlandon jelen lévő HPAI-vírusok tartalmaznak-e olyan mutációkat, amelyek hatékonyabbá teszik őket az emlősök megfertőzésében, illetve átterjedhet-e a vírus egyik jegesmedvéről a másikra?
A felhasznált jegesmedve-mintákat a Scoresby Sund környékén folytatott, hagyományos megélhetési célú vadászatok során gyűjtötték be. A jég visszahúzódásával a jegesmedvék a szárazföldre vándorolnak, hogy új táplálékforrásokat keressenek.
„A norvégiai Spitzbergákon megfigyelték, hogy a jegesmedvék rénszarvasokra vadásznak – ilyesmire korábban még nem volt példa. Ott, és az Arktisz számos más részén is, elkezdtek madárkolóniákat fosztogatni” – mondta Buhler.
A betegség akkor terjedhet, ha a medvék élő vagy elpusztult madarakat, tojásokat, illetve HPAI-val fertőzött fókákat vagy más állatokat fogyasztanak. Az aktív fertőzéssel küzdő jegesmedvék továbbadhatják a vírust fajtársaiknak, amikor összegyűlnek a tetemeknél, vagy az emberi települések közelében lévő szemétgyűjtőknél.
2026-ban a kutatók arról számoltak be, hogy a Spitzbergákon egy fiatal jegesmedve HPAI következtében pusztult el, miután egy fertőzött rozmárt evett. Egy másik, szintén Spitzbergákkal kapcsolatos tanulmány 2025-ben H5N5 típusú madárinfluenza-vírust mutatott ki sarki rókákban; ezek az állatok gyakran táplálkoznak dögökkel, illetve vadásznak madarakra és tojásokra.
Mindkét tanulmány olyan vírusmutációkat azonosított, amelyek a feltételezések szerint növelik annak valószínűségét, hogy a vírus emlősöket is megfertőzzön. Grönlandon pedig olyan elpusztult madarakat találtak, amelyekben a HPAI különböző törzsei – köztük a H5N1 és a H5N5 – voltak jelen.
A vadon élő emlősökre való átterjedés több mechanizmuson keresztül is történhet, beleértve a közvetlen érintkezést nyálkahártya- vagy orrváladékon keresztül, elhullott madarak vagy madártojások, illetve fertőzött emlősök elfogyasztását, valamint az anyáról utódra történő átvitelt szoptatással.
A jelenlegi tanulmányban a dániai Aarhusi Egyetem kutatói – akik rendszeresen együttműködnek inuit vadászokkal – összesen 109, a szívből származó vérmintát gyűjtöttek be 2016 és 2025 között. A hatóságok nyomon követik a medvepopulációt, és éves kvótákat határoznak meg a megélhetési célú vadászatra, amely az őslakos népek kulturális joga. A laboratóriumban a kutatók elválasztották a vérplazmát, és megvizsgálták, találhatók-e benne influenza A elleni antitestek; ezek jelenléte arra utal, hogy az állat korábban érintkezett a HPAI-val vagy más influenza A vírusokkal.
A tíz év alatt gyűjtött mintákban 2024-ig nem találtak fertőzésre utaló jelet. 2024-ben azonban a kutatók 14 vizsgált medve 21%-ánál mutattak ki influenza A elleni antitesteket. 2025-re ez az arány tovább emelkedett: a 14 medve 43%-ánál találtak antitesteket. A további vizsgálatok során négy olyan egyedet azonosítottak, amelyek szervezetében kifejezetten a HPAI vírusokra jellemző antitestek voltak jelen.
„Nem aktív fertőzéseket észlelünk, hanem egy korábbi fertőzés nyomait, amelyet az állat szervezete már leküzdött” – mondta Buhler. „Ez az egyik első olyan tanulmány, amely rámutat, hogy a medvék képesek felépülni a fertőzésből, és azt követően jó egészségi állapotban maradnak.”
A vírusnak kitett medvék valószínűleg még a nyár folyamán fertőződtek meg, míg a hagyományos vadászatokra a következő tavasszal került sor. A vadászok – akik kiterjedt hagyományos ismeretekkel rendelkeznek a medvékről – nem figyeltek meg beteg állatokat.
Írta: Lajtár Lili, ökológus
