Rovar alapú takarmányok változtathatják meg az állattenyésztést

Az elmúlt időszakban egyre több kutató foglalkozik a kérdéssel, hogy miként lehetne a rovarokat az ételekben és takarmányokban hasznosítani. A Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) azt vizsgálja, hogy miként lehetne az állati takarmányokban a szója- és pálmaolajokat rovarokból származó termékekkel helyettesíteni. A cél, hogy csökkentsék Európa függőségét az importált nyersanyagoktól. Az európai állattenyésztés strukturális kihívással néz szembe: mérsékelnie kell a takarmányalapanyagok behozatalától, különösen a szójától és a pálmaolajtól való függőségét, amelyek termelése az erdőirtáshoz, a biológiai sokféleség csökkenéséhez és a magas szén-dioxid-kibocsátáshoz kapcsolódik. Ebben az összefüggésben, ahol a helyi, hatékony és fenntartható összetevők keresése tudományos és stratégiai prioritássá vált, egy ígéretes alternatíva váratlan forrásból származik: a rovarokból.

A rovarok – mint az emberi ételek és állati takarmányok alapanyagai – iránti tudományos érdeklődés az elmúlt évtizedben ugrásszerűen megnőtt. Amíg 2001 és 2010 között évente mindössze 14 cikk jelent meg az ehető rovarokról, 2020 óta ez a szám meghaladja az évi 300-at. A döntő lendületet a 2013-as FAO-jelentés adta, amely kiemelte magas fehérjetartalmukat és termelésük környezeti előnyeit.

Bár az entomofágia, vagyis a rovarok fogyasztása számos országban a hagyományos étrend része, Európában a rovarok felhasználása elsősorban az állati takarmányozás révén történik. Ezen a területen a Mountain Livestock Institute (IGM, CSIC-ULE) országos és nemzetközi vezető szerepet töltött be a rovarok, különösen olajaik, lisztjeik és szerkezeti alkotóelemeik potenciális vizsgálatában, hogy helyettesítsék a hagyományos összetevőket az állati takarmányokban.

A rovarolaj értéke

Bár a világ kutatásainak nagy része a rovarlisztekre, mint alternatív fehérjeforrásra összpontosított, az IGM segített kiemelni egy kevésbé tanulmányozott, de rendkívül értékes összetevőt: a lipidfrakciót, azaz az olajokat. Néhány faj, például a fekete katonalégy (Hermetia illucens) és a közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor), magas zsírtartalommal rendelkezik, amely összehasonlítható az állati takarmányokban általánosan használt növényi olajokkal. Ez megnyitja az utat azonnali felhasználásuk előtt, mivel a rovarolajok Európában – a rovarlisztekkel ellentétben – engedélyezettek a kérődzők étrendjében.

„Kettős az érdek: egyrészt az állattenyésztés környezeti lábnyomának csökkentése; másrészt a származtatott termékek (hús és tej) tápértékének módosítása az étrend lipidprofilján keresztül” – magyarázza Pablo Gutiérrez Toral, az IGM CSIC kutatója. Az IGM szakemberei által vezetett, a legújabb tudományos szakirodalom szisztematikus áttekintésén alapuló vizsgálat azt mutatja, hogy az állati takarmányokban összetevőként használt rovarok többnyire az állati takarmányokban gyakori zsírsavakat tartalmaznak, például palmitinsavat, sztearinsavat, olajsavat és linolsavat.

Relatív százalékos arányuk megerősíti, hogy ezek a zsírok technikailag összehasonlíthatók a növényi eredetű zsírokkal. „A fekete katonalégy kiemelkedik a közepes szénláncú telített zsírsavak gazdagságával, hasonlóan a kókusz- vagy pálmamagolajhoz, míg a lisztbogár olaj- és linolsavakban gazdag profillal rendelkezik, hasonlóan a repce-, szója- vagy napraforgóolajhoz” – mondja Gutiérrez Toral, aki hozzáteszi, hogy az összetétel a tenyésztési szubsztrát módosításával állítható, ami ezeket az olajokat sokoldalúvá és módosítható összetevőkké teszi.

Az IGM tudományos eredményei

Az elmúlt években a Mountain Livestock Institute (IGM) egy átfogó kutatási programot indított, amely a különféle rovarokból származó termékek kérődzőkre gyakorolt hatását értékeli, és olyan eredményeket produkált, amelyek kezdik átalakítani az állati takarmányozásról alkotott elképzeléseket. Az egyik tanulmány a pálmaolaj fekete katonalégy olajjal való helyettesítésére összpontosított az assaf juhoknál.

A kísérlet kimutatta, hogy a takarmány szárazanyagának 2%-ának ezzel az olajjal való helyettesítése fenntartotta a fajtára jellemző magas tejtermelést, sőt a takarmányozási hatékonyságban vagy a bendőerjedésben sem mutatkozott különbség. A tej összetétele is stabil maradt, ami azt jelzi, hogy ez az összetevő a kevésbé fenntartható növényi alapú lipideket a termelékenység veszélyeztetése nélkül helyettesítheti.

Egy későbbi tanulmány elemezte, hogy ez az olaj miként befolyásolja a tejzsír összetételét. Az eredmények azt mutatták, hogy növelte az egészségre jótékony hatásúnak tartott egyes zsírsavak szintjét, másokat pedig csökkentett anélkül, hogy befolyásolta volna a termelést vagy a termék általános minőségét. Ez azt bizonyítja, hogy a fekete katonalégy olaja „nemcsak a hagyományos zsírok életképes helyettesítője, hanem javíthatja a tej tápértékét is” – hangsúlyozza az IGM kutatója.

Nemzetközi kísérlet tejelő tehenekkel

Ezt a kutatást kiterjesztették tejelő tehenekre egy 50 napos nemzetközi kísérletben – a Torinói Egyetemmel (Olaszország) együttműködve – amelyben a hidrogénezett pálmaolajat fekete katonalégy olajjal helyettesítették. Az eredmények megerősítették, hogy a rovarolaj nem változtatja meg negatívan az emésztést vagy a bendő zsírsavösszetételét, miközben napi közel egy literrel növeli a tejtermelést.

Ez arra utal, hogy „biztonságosan és fenntarthatóan használható a tehenek takarmányozásában, javítva a termelési teljesítményt és táplálkozási előnyöket biztosít” – jegyzi meg Gutiérrez Toral. Az IGM megkezdte a közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) olaj, a lisztkukac potenciáljának értékelését is, amely gazdag zsírsavakban, például olajsavban és linolsavban.

Hizlalt bárányok és tejelő juhok tipikus takarmányadagjaival végzett in vitro vizsgálatokban a lisztbogárolaj hasonlóan viselkedett, mint a szójaolaj vagy a pálmaolaj, anélkül, hogy befolyásolta volna az emésztést vagy a bendőerjedést. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy ez a helyben előállított olaj „helyettesítheti a kevésbé fenntartható importált lipideket, és egyúttal segíthet javítani a tejzsírprofilt” – vonják le a következtetést.

A rovarok különböző összetevői

Ezenkívül az intézet a rovartenyésztés melléktermékeit, például a lisztbogár kitinvázát vizsgálta. In vitro bendőkultúrákban ezek a molekulák bizonyos mértékben képesek voltak módosítani az erjedést, a gáztermelés enyhe csökkenésével és a zsírsav-összetétel változásával, bár az általános emésztést nem befolyásolták. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az adagolás módosításával vagy élő állatokon végzett vizsgálatokkal érdekes szerepet játszhatnak a bendő mikrobióta modulátoraiként. Összességében ezek a tanulmányok alátámasztják azt az elképzelést, hogy a rovarok fenntartható és életképes alternatívát jelentenek a kérődzők takarmányozására.

„A rovarolajok lehetővé teszik számunkra, hogy csökkentsük a nagy környezeti hatású növényektől való függőséget, fenntartsuk a termelékenységet, és javítsuk a tej és a hús tápértékét. Továbbá megnyitják az utat más összetevők, például a kitin felhasználása előtt, vagy akár új származékok felfedezése előtt is” – vonja le a következtetést az IGM kutatója.

Forrás: National Geographic Magyarország