Nicol Etta: Biztos úrnak jelentem
#2026 OCT
– Már megint egy pancser – morogtam az orrom alatt, aztán még egyszer belenéztem a visszapillantó tükörbe, mielőtt kiraktam az indexet, és kinyújtottam a jelzőtárcsát az ablakon. Csak reméltem, hogy ért belőle, mit szeretnék. Értett. Hurrá, annyira talán mégsem az.
Kikecmeregtem a szolgálati autómból, és megpróbáltam nem túl szigorú arcot
