Mit hozhat egy merész jövő?

Manapság számunkra magától értetődő luxusnak számítanak a mindennapi kényelmi szolgáltatások: áram, tiszta ivóvíz, fűtés, légkondicionálás, bőséges élelemellátás, kényelmes ruházat és bútorok, valamint a közlekedés modern eszközei és a szórakozás lehetőségei. Ezen körülmények tükrében joggal merülhet fel a kérdés: milyen irányban és milyen mértékben várható további javulás? A jelenlegi életszínvonal 10%-os növekedése? Vagy akár annak tízszerese? A történelmi trendek alapján úgy tűnik, hogy a társadalmak jelentős fejlődési potenciállal rendelkeznek.

Érdekes megjegyezni, hogy a jelenlegi kényelmi színvonalat meghatározó szolgáltatások többsége viszonylag új keletű találmány. Az Egyesült Államokban az átlagpolgár csupán a 20. század közepén érte el ezt az életszínvonalat. Az 1800-as évek elején az átlagember életkörülményei radikálisan eltértek a maiaktól: áram és csapvíz nélkül éltek, sőt, mai mércével mérve a lakosság túlnyomó része mélyszegénységben élt. Azonban számukra ez nem jelentett szegénységet vagy hiányt – ez volt az élet normális feltétele. Megvolt a szükséges élelmük, ivóvizük, tűzifájuk a téli hónapokra, fedél a fejük felett, és gyermekeik is megfelelően voltak öltözve. Ők is úgy vélték, hogy az életkörülményeik kielégítőek.

Ez a megfigyelés rávilágít egy alapvető tényezőre: az „elég” érzete nem abszolút, hanem relatív fogalom, amely az adott kor elvárásaihoz és a megszokott életszínvonalhoz kapcsolódik. Ahogyan egy 1800-ban élő, magát jólétben élőnek gondolt személy mai szemmel nézve szegénységben élt, úgy elképzelhető, hogy a jövő nemzedékei a mi jelenlegi életszínvonalunkat is alacsonynak ítélik majd – különösen, ha az exponenciális fejlődés tendenciája továbbra is fennmarad.

A merész jövő: Miért ne képzelhetnénk el többet?

Mi és leszármazottaink, mindannyian mesésen gazdagok lehetünk a jövőben – legalábbis a mai mércével mérve. A jövő diákjai rémülten fognak visszagondolni arra, hogy régen, a mi korunkban még rákban, szívbetegségben és autóbalesetekben haltunk meg. Hogy robotoltunk a mezőgazdaságban és gyárakban, elvesztegetve az időnket ingázásra és vásárlásra. Hogy a legtöbb ember kézzel takarította a házát, óvatosan figyelve a termosztátot, és éjszaka mosta a ruháit az árammegtakarítás reményében. Hogy a külföldi nyaralás olyan luxusnak számított, amit évente egyszer sem mindig engedhettünk meg magunknak. Hogy otthonainkat erdőtüzek vagy éppen hurrikánok veszélyeztették.

Pozitívan nézve: ha az 1800-as évek mércéjével mérjük, ma is mesésen gazdagok vagyunk. Ugyanígy gazdagok lehetünk a jövőben is a maival mérve. Ám az ilyen vízió nem része a mainstream kultúrának. A legtöbb ember legoptimistább céljai a klímaváltozás megállítása, a világjárványok megelőzése vagy a szegénység enyhítése. Ezek mind a negatívumok tagadásai, ráadásul szerények – mintha a legjobb, amire számíthatunk, az lenne, ha elkerülnénk a katasztrófát. Holott hiányzik a merész, ambiciózus jövőkép, amelyben nemcsak a padlót emeljük, hanem a plafont is.

A biológia uralma

A merész jövőben minden betegséget gyógyíthatunk. Már ma is jelentős eredményeket érünk el a rák és a szívbetegségek terén, amelyek a fejlett országokban a legnagyobb halálozási okok. A rák elleni küzdelemben a korai diagnosztikától a mRNS-alapú vakcinákig, a CAR-T-sejtterápiától a génszerkesztésig számos ígéretes irány kínálkozik. A szívbetegségek terén a sebészeti technikák fejlődése, az új billentyűcsere-módszerek és a PCSK9-gátlók vagy GLP-1-agonisták új lehetőségeket nyitnak. A génsebészet forradalma gyógyíthatja az izomdisztrófiát, a cisztás fibrózist vagy a Huntington-kórt – ezek közül néhány kezelés már jóváhagyás alatt áll. A saját őssejtjeinkből növesztett mesterséges szervek helyettesíthetik a beteg szerveinket. Legyőzhetjük az Alzheimer-kórt és más neurodegeneratív betegségeket, gyógyíthatjuk az anyagcserezavart, és véget vethetünk az elhízásnak. Felfedezhetjük az optimális táplálkozás titkát, és létrehozhatunk olyan ételeket, amelyek egyszerre ízletesek és tökéletesen egészségesek.

A világjárványok vége

Lehetőségünk van a világjárványok kiküszöbölésére. A távoli UV-C fény segítségével elpusztíthatjuk a levegőben lévő kórokozókat, ahogyan a klór és a szűrés megtisztította a vizet több mint egy évszázada. A városi szennyvíz monitorozása korai figyelmeztetést adhat a fenyegetésekről. A CRISPR-alapú génszerkesztés kiirthatja a betegségeket terjesztő szúnyogfajokat. Még merészebb elképzelés Hannu Rajaniemi, a biotechnológiai vállalkozó és sci-fi író „immun-számítógép interfész” ötlete, amely mesterségesen erősítené immunrendszerünket. Regényében egy olyan hordozható eszközt ír le, amely valós időben képes mRNS-alapú védőoltásokat termelni, így a világ bármely pontján észlelt új kórokozó ellen azonnali védelemhez juthatunk.

Az öregedés legyőzése

Ritkán gondolunk az öregedésre betegségként – természetesnek és elkerülhetetlennek vesszük. Miért kellene veszítenünk erőnkből és izomtömegünkből, csontjaink szilárdságából, látásunkból vagy hallásunkból? Egy új gyógyszer, genetikai terápia vagy a megfelelő transzkripciós faktorok keveréke mindenkinek olyan egészséges életet biztosíthatna, amilyet csak kíván.

De miért állnánk meg a normális egészségi állapotnál? A működésünket messze az alapvető szint fölé emelhetjük. Kivételes erőt, állóképességet, rugalmasságot és energiát érhetünk el. Mindannyiunknak olyan külseje lehet, amilyet szeretne – a kívánt testalkattal, bőrminőséggel és hajjal. Kivételes intelligenciával, kreativitással, memóriával és akaraterővel rendelkezhetünk. Lehetünk „rövid alvók”, akik napi négy óra alvással boldogulnak, vagy akár teljesen megszabadulhatunk az alvás szükségességétől. Ha egyszerűen fel tudnánk tornázni az átlagembert mindezen téren 99 százalékosra, az gyakorlatilag emberfelettivé tenné.

Az élelmiszerforradalom

Optimalizálhatnánk növényeinket és állatállományunkat is: hatékonyság, tápérték, íz és ellenálló képesség szempontjából. Vagy, ha még merészebbek akarunk lenni, laboratóriumi körülmények között termelhetnénk húst, vagy akár vegyileg szintetizálhatnánk ételeinket anélkül, hogy élőlényeket kellene nevelnünk és leölnünk. Felfedezhetnénk teljesen új ízeket, amelyeket a természetben még soha nem találtunk meg. Az élelmiszereknél is túllépve, új anyagokat hozhatnánk létre, mint például a pókselyem szupererős rostjait.

A virtuális vállalkozói forradalom

A jövőben a mesterséges intelligencia segítségével virtuális munkavállalókat hozhatunk létre különböző szakterületeken. Ma egy szoftverfejlesztéshez mérnökökre, termékmenedzserekre, tervezőkre, marketingesekre és értékesítőkre van szükség, ami százmilliós költségeket és éveket vehet igénybe. A jövőben ezeket a szerepeket virtuális asszisztensek tölthetik be, így egy alkalmazás fejlesztése akár 2 hónap alatt, pár millió forintból megvalósíthatóvá válhat. Ez lehetővé tenné, hogy sokkal több ember valósíthasson meg ötleteket, akár olyan speciális igényeket kielégítve, amelyekre ma még piac sincs.

A szolgáltatások demokratizálódása

Ma csak a gazdagok engedhetik meg maguknak a legjobb ügyvédeket, orvosokat vagy terapeutákat. A jövőben az első osztályú szolgáltatások szinte mindenki számára elérhetőek lehetnek – ahogy ma már a gyümölcsök, fűszerek vagy ruhák is mindenki számára hozzáférhetőek, nemcsak a királyi családok kiváltságai. A gazdagok ma is megengedhetik maguknak a magánórákat. A merész jövőben minden diák személyre szabott oktatásban részesülhet, ahol a tananyag az érdeklődését követi. A nehézségek esetén a tempó lelassítható, míg a kitűnő teljesítésnél felgyorsítható. Minden tanuló képes lehet elérni a benne rejlő maximális potenciált.

A kreativitás felszabadítása

Egy kis csapat, vagy akár egyetlen ember is elkészíthet egy egész estés filmet a mai kasszasikerek költségvetésének töredékéért. Ez felszabadíthatja a kreativitás áradatát, véget vetve a hagyományos média kapuőreinek, és megszabadítva minket a folytatások, franchise-ok és remake-ek hollywoodi körforgásától.

A lehetséges átalakulások száma végtelen. Új művészeti és szórakoztatási formák születhetnek, felfedezhetjük a galaxist, miközben a világegyetem minden titkát feltárjuk. Társadalmunkat a harmónia, elménket pedig az öröm felé optimalizálhatjuk. A merész jövő nem egyforma lesz. Nem olyan, mint a mennyország népszerű ábrázolása, tele fehér ruhás angyalokkal. Sokszínű lesz, minden egyéni preferenciának, esztétikának és életstílusnak teret adva.

Ez a jövő gyorsabb és izgalmasabb lesz, mint bármi, amit az emberiség valaha ismert. A jövő nemzedékei úgy fognak tekinteni a mai gyors világunkra, mint mi a középkor lassú évszázadaira. És ha egyszer mindent megtapasztaltunk, megtanultunk, és minden történetet elmeséltek nekünk? Talán lesz módunk újrakezdeni, vagy akár úgy dönthetünk, hogy tökéletes elégedettséggel zárjuk le életünk fejezetét, hogy helyet adjunk egy új életnek, amely újra felfedezheti a világ csodáit.

A merész jövő nem egy statikus Édenkert lesz, hanem egy dinamikus kaland, tele izgalommal, felfedezéssel, kíváncsisággal, művészettel és szeretettel. Ez lesz az emberi lehetőségek paradicsoma: egy olyan világ, amelyet mi választottunk, és amelyet mi teremtettünk.

Írta: Lajtár Lili, biológus