Gondolatolvasóvá válhat a mesterséges intelligencia
Régen valószínűtlennek tűnt az olyan mesterséges intelligencia (MI) megalkotása, amely emberként tud gondolkozni, vagy akár jobban is teljesíteni akkor, amikor egymás megértése a cél, a jövő azonban megérkezni látszik a jelenbe. Cikksorozatunk második része.
2025-ben már kutatólaboratóriumok tucatjai dolgoztak azon, hogy mindezen képességek valósággá váljanak. Talán nem is meglepő, hogy a 2026-os tervek még dinamikusabbak, ami leginkább annak köszönhető, hogy az elmúlt évek kutatásai során jelentős eredmények születtek, így nagy lépésekkel haladnak az egyre kifinomultabb rendszerek irányába. Az eredmények pedig rendre megerősítették a technológiába vetett hitet, így ezekbe a kutatásokba egyre több pénz áramlik mind a magán, mind pedig a kormányzati szektorban, tovább gerjesztve a kutatási kedvet.
A legújabb generációs MI-modellek már nem pusztán számokat elemeznek vagy fecsegős válaszokat adnak, valójában már az emberi viselkedést tükrözik – sokak számára nyugtalanító pontossággal.
Emberihez hasonló intuíció fejlődik ki
Kezdjük az érveléssel: a Deep Cogito új, nyílt forráskódú családja, a Cogito v2.1, azért került a címlapokra, mert kérdéseinkre nemcsak válaszokat ad, hanem egyre jobbá válik a saját gondolkodásában. A régebbi modellekkel ellentétben, melyeknek fáradtságosan kellett minden lépést egymás után követniük egy-egy probléma megoldásához, a Cogito v2.1 valójában internalizálja (bensővé teszi) saját érvelését.
Egy speciális technika segítségével a modell „megtanulja, hogyan kell tanulni”, egyfajta megérzést épít ki a helyes válaszig. Az eredmény pedig magáért beszél, hiszen 60 százalékkal rövidebb érvelési láncokkal oldja meg a problémákat, mint riválisai.
Még lenyűgözőbb, hogy a legnagyobb verzió – 671 milliárd paraméterrel – olyan feladatokat is kezel, mint a képekről való gondolkodás, annak ellenére, hogy soha nem képezték ki rá közvetlenül. A modell például összehasonlított két, egy oroszlánt és egy kacsát ábrázoló fotót, és a színek, a képek kompozíciói és az állatok élőhelyeinek elemzése, valamint mindezek összehasonlításának a képessége már egyfajta mély gondolkodásra utalt, ráadásul kizárólag a transzfer tanulás révén. Az üzenet világos: szemtanúi lehetünk, ahogy a mesterséges intelligencia emberi intuícióhoz hasonlót fejleszt.
Egy MI, amely érez
Ha ez lenyűgözően hangzik, gondoljuk át, hogyan tanul meg a mesterséges intelligencia „érezni” – vagy legalábbis érzéseket kezelni. A dél-koreai Phohangi Tudományos és Technológiai Egyetem (POSTECH) kutatói kifejlesztették az EmoSyncet, egy olyan MI eszközt, amely nem pusztán szimulálja az empátiát, hanem személyre is szabja azt.
Ahelyett, hogy feltételezné, hogy mindenki ugyanúgy érez egy adott helyzetben, az EmoSync elemzi az adott személyiséget és a tapasztalatokat, majd olyan analógiákat alkot, amelyek valóban megoldást kínálhatnak például egy általánosságban véve életveszélyessé váló érzelmi állapot korai szakaszában. Egy több mint 100 résztvevővel végzett tanulmányban az EmoSync-et használók sokkal mélyebb megértést mutattak mások érzelmeivel kapcsolatban, mint azok, akik a hagyományos módszerekre támaszkodtak.
„Kutatásunk azt mutatja, hogy a mesterséges intelligencia felhasználható az emberek közötti valódi megértés és empátia elősegítésére” – mondta Hyojin Ju, a tanulmány első szerzője a POSTECH sajtóközleményében. „Továbbra is olyan mesterséges intelligencia technológiákat fogunk fejleszteni, amelyek elősegítik a valódi megértést és empátiát valós élethelyzetekben. Ez nem csupán technikai eredmény, hanem áttörés a valódi emberi kapcsolatok terén, különösen a sokszínű társadalmakban, ahol az empátia szinte kihalóban van.”
Így lesznek a gondolatokból hangok
De az MI nemcsak az empátiában lehet segítség, hanem a gondolatok beszéddé alakításában is. A Sydney-i Műszaki Egyetemen a tudósok agy-számítógép interfészeket és mesterséges intelligenciát használnak az agyhullámok szavakká alakítására. Az önkéntesek elektródákkal borított sapkát viselnek, gondolkodnak és némán mondanak ki mondatokat, közben a mélytanulási modellek dekódolják a kapott agyi jeleket.
Jelenleg a rendszer körülbelül 75 százalékos pontosságot ér el, ami már most is figyelemre méltó, tekintve, hogy nem invazív, és a koponya zajos jelein keresztül működik. Több adat birtokában a csapat 90 százalékos pontosságot remél, ami már a sebészeti úton beültetett rendszerekkel vetekszik. A lehetőség: gondolatvezérelt eszközök, új segédeszközök beszédzavarral küzdők számára, és végül a közvetlen agyi kommunikáció képessége.
„Tudósként megvizsgálunk egy orvosi állapotot, és felmérjük, hogy az adott állapot milyen funkciót érintett, valamint, hogy mi a páciens szükséglete. Ezután ezt a szükségletet, ezt a kielégítetlen igényt a technológia segítségével kezeljük, hogy visszaállítsuk a funkciót a régi kerékvágásba” – mondta Dr. Mohit Shivdasani, az Új-dél-walesi Egyetem bioelektronikai szakértője az ausztrál ABC News-nak adott interjújában.
Az MI előre láthatja döntéseinket
Végül képzeljünk el egy olyan mesterséges intelligenciát, amely meg tudja jósolni, hogyan fogunk cselekedni, még olyan helyzetekben is, melyeket még soha nem láttunk vagy tapasztaltunk. Egyes szakértők szerint ez is valósággá válhat.
A Helmholtz Zentrum München kutatói megalkottak egy modellt, melynek a Centaur nevet adták. A Centaur, melyet több mint tízmillió, pszichológiai kísérletekből gyűjtött döntés alapján készítettek fel a munkára, nemcsak utánozza az emberi döntéseket, hanem előre is látja azokat bizonyos jövőbeni élethelyzetekben. A pszichológusok számára ez egy eszköz arra, hogy kutassák, hol vallanak kudarcot a régi elméleteink. A csapat szerint ezek a modellek alapvetően mélyíthetik az emberi kogníció megértését, feltéve, hogy felelősségteljesen használjuk őket.
Az, hogy ez a projekt Helmholtz Zentrum Münchenben zajlik, nem pedig nagy technológiai cégek fejlesztési osztályain, nem véletlen. „Az MI-kutatást ötvözzük pszichológiai elmélettel, és mindezt világos etikai elkötelezettséggel tesszük” – nyilatkozta Dr. Marcel Binz, a központ Emberközpontú MI Intézetének kutatója a SciTechDaily hírportálnak adott interjújában. „Egy nyilvános kutatási környezetben, mint amilyen a Helmholtz München, szabadon kutathatunk olyan alapvető kognitív kérdések után is, amelyek az iparban természetüknél fogva nem lennének fókuszban” – mondta a szakértő.
Mit hozhat az MI-jövő?
A fentiek bepillantást nyújtanak egy olyan jövőbe, amelyben a gépek majdnem olyan jól ismernek minket, ahogy mi magunkat. Ami mindezt összeköti, az nem pusztán a technológia, hanem az az elképzelés, hogy a mesterséges intelligencia a legjobb formájában tükörként viselkedik, és mintegy visszatükrözi, felerősíti legemberibb részeinket.
Az élesebb érveléstől a mélyebb empátiáig, a gondolatok szavakká alakításától a döntéseink előrejelzéséig a mai mesterséges intelligencia már nem egyszerűen másol, hanem segít is megérteni, hogy valójában mi zajlik bennünk. Ha a fejlődés jelenlegi üteme bármit is jelez, azt biztosan, hogy a holnap MI-je már olyan részleteket is felfedhet rólunk, amelyek létezéséről korábban nem is tudtunk.
Mindennél fontosabb kiemelni a kutatások célját: a mesterséges intelligencia nem azért szövi át egyre inkább a hétköznapjainkat, hogy átvegye a helyünket, hanem azért, hogy segítsen nekünk gyorsabban gondolkodni, okosabban dolgozni, és jobban összhangban maradni egymással. Be kell látnunk, hogy a viselhető fordítóktól a mesterséges intelligencia által vezérelt kameraalkalmazásokon át egészen a történelem legnagyobb elméivel folytatott beszélgetésekig az MI felnőni látszik a velük kapcsolatos feladatokhoz.
Forrás: National Geographic Magyarország
Mit ad nekünk az MI? A mesterséges intelligencia legújabb eredményeit és gyakorlati alkalmazásait bemutató cikksorozatunk legutóbbi, egyben első része itt olvasható.
