Az állatok megjósolják-e a várható időjárást?
A különféle applikációk által nyújtott időjárás-előrejelzések általában a légköri nyomás elemzésének eredményei, és „jóslataik” nagyjából 50-75%-ában megbízhatóak. A légnyomás elemzése teszi lehetővé a meteorológusok számára, hogy 12-24 órával előre képet adjanak a közelgő időjárásról. Természetesen mindannyian tudjuk vagy legalábbis sejtjük azt, amit már tanulmányokban is olvashatunk, hogy az állatok is képesek bizonyos mértékig megjósolni az időjárást, valószínűleg a légköri nyomás (vagy annak változása) érzékelése révén.
Először is, a légköri (barometrikus) nyomás meghatározható úgy, mint az a lefelé irányuló erő mértéke, amelyet a légkör egy adott légoszlopon belül fejt ki, azonban a frontális rendszer (vihar) előtti és utáni légnyomás különbözik.
Gyakran élénk állati aktivitás jellemzi a viharok közeledtét. A szavannán például a zsiráfok és más növényevők kint legelésznek és isznak, a ragadozók, mint például az oroszlánok és a leopárdok, aktívan vadásznak (még akkor is, ha nemrég táplálkoztak), a madarak pedig repkednek élelem után kutatva, mielőtt fedezéket keresnének. Ezek az állatok valószínűleg képesek érzékelni a légnyomás csökkenését, és aktívan felkészülnek egy rossz időjárási időszakra, amikor a mozgásukban akár jelentősen akadályozva lehetnek.
Tapasztalatok és tanulmányok szerint az állatok képesek érzékelni az időjárás olyan változásait, amit az emberek nem. A szakértők szerint az állatok rendkívüli képességükről tesznek tanúbizonyságot, amikor érzékelik a környezetükben bekövetkező finom változásokat, a légköri nyomás ingadozásától kezdve az évszakos és napi páratartalom-változásokig. Kifinomultabb érzékszerveik teszik lehetővé számukra, hogy olyan dolgokat is érzékeljenek, melyek gyakran észrevétlenek maradnak az emberek számára, ami például a vihar előtti ösztönös viselkedésbeli változásaikat is megmagyarázhatja. Akár hang, akár illat, akár légköri változások révén, az állatok jóval az emberek előtt megérezhetik a közelgő időjárási körülményeket.
A mormoták például híresek lettek állítólagos időjárás-előrejelző képességükről. Minden február 2-án Punxsutawney Phil, a leghíresebb mormota, előbukkan, hogy megjósolja a tavasz eljövetelét. A hagyomány szerint, ha meglátja az árnyékát, akkor még hat hét van hátra a télből, ha nem, akkor úton van a tavasz. Bár ez a hagyomány inkább folklór, mint tudomány, de rávilágít arra, hogy az állatok viselkedése hogyan kapcsolódik az időjárási mintázatokhoz. A mormotáknak, sok más állathoz hasonlóan, biológiai ritmusuk van, amely összhangban van az évszakos változásokkal.
A mormotákon kívül más állatok is mutatnak olyan viselkedést, mely az időjárás változásaira való érzékenységre utal. Például a madarakról ismert, hogy a viharokat gyakran megelőző légköri nyomásváltozásokra reagálva megváltoztatják repülési mintázataikat. Ezenkívül úgy vélik, hogy egyes vándormadarak képesek infrahangot – alacsony frekvenciájú hangokat, amelyeket az emberek nem hallanak – érzékelni, mely segíthet nekik érzékelni a légkör változásait, és ennek megfelelően módosítani mozgásukat. Ezek a viselkedések nem annyira jóslatok, mint inkább a közvetlen környezeti jelekre adott válaszok. A madarakhoz hasonlóan más állatok is reagálnak a finom környezeti jelekre. A békák és rovarok például eső előtt hangosabbá válnak, valószínűleg reagálva a páratartalom és a nyomás változásaira, amelyek a küszöbön álló esőt jelzik.
A ragadozók hatékonyabban tudják használni a szaglásukat alacsony légnyomás esetén, mivel a potenciális táplálék illata ilyen körülmények között messzebbre terjed, és tovább tart, mivel a nyomás folyamatos csökkenésével az a talajhoz „simul”. Ezek a ragadozók, valamint sok más faj (beleértve az embert is), jóval az érkezése előtt képesek lehetnek megérezni a közelgő eső illatát.
Aztán jön az eső. Sok állat inkább menedéket keres egy nagy zápor idején, például a környező növényzet fedezékébe bújik. Azonban vadászatkor az esős, szeles időjárás kedvez a ragadozóknak, mivel elnyomja a szagukat, és prédáik nehezebben veszik észre szag alapján vagy hallják meg őket, hiszen az esőcseppek hullásának hangja elnyomja még a közeledésük zaját is. Így, ha az eső előtt sikertelenül próbálkoztak a vadászattal, könnyen újra próbát tehetnek a viharban.
Bár a modern technológia jelentősen fejlettebbé tette az időjárás-előrejelzést, komplexitása miatt alapvetően még mindig a megfigyeléseken alapul. Mivel az állatok kifinomult érzékszerveikkel képesek érzékelni az időjárás változásait és a „kapott adatokat” saját túlélésük érdekében a legoptimálisabban felhasználni, továbbra is van még mit tanulnunk tőlük.
Írta: Lajtár Lili, biológus
